Valamit mindenképpen meg kell magyaráznom: jelen esetben a csendes nem jelző, hanem vezetéknév, mivel az ifjú költőt, Csendes Csongort fotóztam a téli szünetben. Sőt nem csak egyszer, hanem az elképzelés alapján mindjárt két alkalommal is találkoztunk, és két különböző koncepciót valósítottunk meg.

Csongor modell karrierjét fotókedvelő családja alapozta meg, akik már korán észrevették, hogy a közös képeken milyen ügyesen pózol a gyerek, de az élet végül úgy hozta, hogy költő, sőt hamarosan programtervező informatikus szakmával rendelkező költő lesz/lett belőle. Mostanában, hogy felolvasóestjei egyre népszerűbbek, és kezdi nagyobb léptékben is bontogatni szárnyait, felmerült benne, hogy igazán szükség volna pár képre, amiket karrierje építéséhez használhatna fel, és nem csak kósza kattintgatás, hanem tudatos tervezés eredményei.

A kiindulópont természetesen a sármos költő, nagyéletű üzletember, városi szépfiú háromszög volt, amit az albérlete által biztosított nagy ablakok tettek igazán teljessé, sőt még a tetőre is felmentünk, hogy változatosak legyenek a helyszínek. Egy modellnek annál jobb, minél több referenciája és minél több arca van, így történhetett, hogy a fotózást követően úgymond egy huszárvágással megszabadult összes hajától, az öltönyt szakadt farmerre, a szemüveget (a szemüvegemet!!! 😀 ) pedig láncokra cserélte Az idő nem volt túl kegyes a második alkalomhoz, 4 fok körül járt az idő odakint, de Csongor szerint a sikerért meg kell szenvedni, és az izompóló bár vékony, de a képek hangulata pótolhatatlan, amiben teljesen igaza is lett.

Ezzel a hozzáállással aztán kihoztuk belülről a szunnyadó modellt, és fokozatosan feloldódva teljesedett ki az a Csongor-jelenség, aminek most ti is szemtanúi lehettek.

Csendes Csongor

Életrajzi dráma két felvonásban

Szereposztás

Modell: Csendes Csongor
Fotós: Fodor Immánuel
Helyszín: Valahol Budapest szívében

1. felvonás: A magányos világfi

Tovább vitorlázunk a vízen.
Nem fut, csak sodródik a ladik,
Mert minden táj otthona. Hiszen
Mindenütt csak úgy alkonyodik,

Ahogy mi látjuk: Arcunk vörös,
Sápadtan hunyorgunk is talán,
Míg dicsőségünk zengve körös-
Körül szikrázik az óceán.

Modell: Csendes Csongor, Fotó: Fodor ImmánuelModell: Csendes Csongor, Fotó: Fodor ImmánuelModell: Csendes Csongor, Fotó: Fodor ImmánuelModell: Csendes Csongor, Fotó: Fodor ImmánuelModell: Csendes Csongor, Fotó: Fodor ImmánuelModell: Csendes Csongor, Fotó: Fodor ImmánuelModell: Csendes Csongor, Fotó: Fodor ImmánuelModell: Csendes Csongor, Fotó: Fodor ImmánuelModell: Csendes Csongor, Fotó: Fodor ImmánuelModell: Csendes Csongor, Fotó: Fodor Immánuel

2. felvonás: Az utca gyermeke

Napfogyatkozás a pupillád,
Fojtogat megannyi délibáb:
Hányásfoltok,
Plazagnómok,
Kínok, klánok, klónok.

Retek, redva, ótvar,
Piactér, buszpályaudvar.
Hányásfoltok a betonon.
A méregraktár-emberek
Áramlása monoton.

Modell: Csendes Csongor, Fotó: Fodor ImmánuelModell: Csendes Csongor, Fotó: Fodor ImmánuelModell: Csendes Csongor, Fotó: Fodor ImmánuelModell: Csendes Csongor, Fotó: Fodor ImmánuelModell: Csendes Csongor, Fotó: Fodor ImmánuelModell: Csendes Csongor, Fotó: Fodor ImmánuelModell: Csendes Csongor, Fotó: Fodor ImmánuelModell: Csendes Csongor, Fotó: Fodor ImmánuelModell: Csendes Csongor, Fotó: Fodor ImmánuelModell: Csendes Csongor, Fotó: Fodor Immánuel

(Az idézett versrészletek Csongor műveiből származnak.)