Régi weblapról visszatöltve, az eredeti bejegyzés dátuma: 2009. október 24.
Az első feltámadás
Két mondattal korábban azt írtuk, hogy többé nem kell félned? Miért is? Mert ha alázattal, bűnbánó szívvel kérted megvallott bűneid bocsánatát, biztos lehetsz abban, hogy Isten megbocsát és megáld téged, megigazít, új természettel ajándékoz meg. Ha a továbbiakban sem térsz el az általa mutatott úttól, egyetlen iránytűdnek az Isten Igéit tartod, akkor neked már nincs félni valód.
Már itt a földi életben elnyerted a kegyelmet, az örök életet, az üdvösséget. Rád már semmiféle ítélet nem vár, megmenekültél. Már a második halál is veszélytelen számodra, hiszen te drága véren megváltott szent vagy.
Nem azt írtuk, hogy a megtérésedtől te már jó magaviseletű vagy, de az állapotod hasonló egy olyan gyorsvonathoz, aminek meghúzták a vészfékét. Nem áll meg ugyan azonnal, de fékeződik, lassul és aztán tényleg megáll. Ilyen lesz a te életed is, ha az Úr Jézus Krisztushoz fordulsz. A benned lakó Szent Szellem pedig csendesen elvégzi a szívedben a munkát úgy, hogy te végig szabadon dönthetsz mindig, mindenben. És hidd el, előbb-utóbb nagyszerű, Istennek tetsző döntéseket fogsz hozni. Kiteljesedik benned a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. (Gal 5,22)
Amíg az egyszerű zsidó ember szinte csak addig volt bűntelen, amíg bemutatta az áldozatát és kevés volt a saját ereje ahhoz, hogy holnap, vagy holnapután se kövessen el bűnt, benned a Szent szellem lesz az erő. Mindig Jézusra fog mutatni, az Ő halálára. És segíteni fog átélned újra és újra azt, hogy Isten báránya helyetted halt meg. Bár feltámadt és az Atyával van ismét, de végigszenvedte emberi testben miattad a haláltusát. Van ezek tudatában lelkiismereted vétkezni? Ennyire megrontott már a bűn, hogy vállrándítással semmibe vennéd az Ő szeretetét? Ugye nem? Ugye megérted, hogy a halálraítéltek soraiból valaki kikért téged? Fizetett érted. Saját, ártatlan életével. Hatalmas dolog a megváltás! Hatalmas dolog!
És azért írtuk, hogy te a megtéréssel már szent vagy, mert ez a szó annyit jelent, hogy elkülönített. El lettél különítve a bűnösök közül. Meg lettél fürdetve és tiszta ruhát adtak rád. Ebben már ne menj le a szenes pincébe, ez már méltatlan! Szent lettél és igaz.
Ezek után, hogy érzed, árthat neked bármiféle világvége, vagy korszakzárás, ami Isten ítélete lesz majd? Túl élheted, egyáltalán érint ez még téged? Van egy rossz és egy jó hírünk. A rossz, hogy valóban komoly, pusztító, végzetes ítéletsor vár a közeljövőben az emberiségre. A jó hír pedig, hogy az ítélet a szenteket nem érinti majd. Talán igazságos lenne, hogy aki az Úr Jézus Krisztusé, az ugyanazt a szenvedést élje át, mint a megigazulni nem akaró bűnösök? Azok között lennél, akik miatt lesújt az Úr? Nem. Igenis túl lehet élni a világvégét, de csak azoknak, akik életük során az Isten megváltó kegyelmét, az Úr Jézus Krisztusba vetett hitet, nem utasították vissza. (Másoknak csak akkor, ha Isten róluk külön rendelkezett, kifejezetten ragaszkodik valami miatt túlélésükhöz.)
Három dologgal foglalkozunk még a továbbiakban.
Valóban létezik-e ilyen, hogy „utolsó idők”? Biblikus ez? Szól erről a Biblia?
Másodszor egy mentőakcióval foglalkozunk. Azzal a fantasztikusnak tűnő mentőakcióval, mellyel az Úr Jézus Krisztus kimenti a csapások elől a szenteket.
Harmadsorban azzal, hogy mi lesz az ítélet, hogyan zárul le egy korszak az emberiség történetében.
Haladjunk szépen sorban!
Már írásunk elején vázoltuk, hogy az emberiség alapvetően az elszaporodott bűn miatt került nehéz helyzetbe. Minden más már ennek csak következménye.
Olyan globális méretű, kaotikus állapotba került a Föld embere, melyet ma már képtelen követni, megoldani, fékezni, kézben tartani. A bűnt, az Isten rendje elleni lázadást, a Teremtő Isten (Atya, Fiú, Szent Szellem) egy idő után már nem nézi tétlenül. Az emberi természet olymértékben megromlott, degenerálódott, hogy Isten számára az ember, mint teremtmény, értéktelenné, utálatossá, kacattá, szemétté vált, a szellemvilág előtt pedig rossz példává.
Forduljunk ismét ahhoz a Könyvhöz, amelyet Isten adott a kezünkbe, amely Isten szavait, kijelentéseit (Igéit) tartalmazza!
Aki ismeri a Bibliát, az tudja, .hogy sok szó esik benne az „utolsó időkről”, „az utolsó napokról”, a végső napról”, vagy egyenesen a „világvégéről”. „… az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre (szellemekre) és gonosz lelkek (szellemek) tanításaira figyelmezvén.” (31) „… lesz idő, amikor az egészséges tudományt el nem szenvedik… És az igazságtól elfordítják az ő fülöket…” (32) „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz (görögül: vad) idők állanak be.” (33) „ Mond meg nékünk,… micsoda jele lesz… a világ végének?” – kérdezik Jézustól a tanítványok Jeruzsálemben az Olajfák hegyén. (34) Miután a jelekről beszél, a vészterhes időszakot eképp jellemzi „És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülne meg, de… megrövidíttetnek majd azok a napok. ” (35)
A Biblia tehát nagyon is ismeri a „végső időt”, az „utolsó napot”, a „napok végét” a „világ végét” a vég idejét, mely eljön majd a világra és melyet – figyelmeztetésül – különböző események, történések előre jeleznek már. Ilyenek voltak például az első részben írott jelenségek, amikor azt írtuk, nézz szét, nézd milyen világban élsz. A természeti katasztrófák tömeges előfordulása, a népek közti acsarkodás, a tömeges társadalmi feszültségek, az erkölcs totális züllése, az emberi értékek elvesztése, a fiatalság nagymértékű frusztrációja, az ember, mint az Isten képmására teremtett lény degenerálódása, torzulása, és nem ismételjük újra, mind-mind jele az utolsó napoknak. Az emberiség történetében először fordul elő, hogy mindez egy időben, egyszerre és halmozottan jelenik meg.
És egyszercsak megtörténik az az előre kijelentett, mégis váratlan esemény, amely az ítélet bevezető akkordja lesz. Az ítélet kezdete villámként csap majd le az emberiségre! „Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak.” – mondja Jézus a tanítványainak. (36)
„Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban. Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe, és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Annak okáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel. ” (37)
Elemezzük az olvasottakat! Lesz egy váratlan pillanat, vagy óra, amikor az Úr Jézus Krisztus anélkül, hogy letenné a Földre a lábát, eljön a Mennyek Országából és kihívja, kirendeli, kiparancsolja, kiragadja, feltámasztja a sírokból mindazokat, akik életük során az Őbenne való hitben éltek, azaz a holtak közül begyűjti az övéit. Még azokat is, akik az előtt éltek, hogy az Úr Jézus testben, Názáreti Jézusként itt járt volna. Ők a Messiás eljövetelében reménykedtek, várták Isten áldottját, aki majd az Ő nevében elhozza a békességet, eltörli a bűnöket.
De azon a napon nemcsak a halottak (egy részének) feltámadása és mennybemenetele történik majd meg, hanem a világ számára további döbbenetként, mi, akik élő szentekként, újjászületett, megigazult keresztyénekként élünk ebben az időben, szintén felvétetünk a Földről. Miként a feltámadott halottak, mi is új, örökkévaló, mennyei testet kapunk (átváltozunk) és a levegőégben találkozunk Megváltó Istenünkkel, a Fiú Istennel, az Úr Jézus Krisztussal. Valamennyien együtt megyünk a mennybe, az Atyához.
Most különösen figyelj, egy hosszabb idézet következik a Bibliából és minden szava nagyon fontos! „És vannak mennyei testek és földi testek, de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké… Éppenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban, elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben, elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is… De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki… És miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is… Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?… De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért szerelmes Atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.” (38)
A Bibliának ez a része azok számára íródott, akik újjászülettek. Ránk vonatkozik, hogy „mindnyájan ugyan nem alszunk el”, nem halunk meg, hanem életünk során következik be ez a páratlan és drámai csoda. Ezt az eseményt, amikor az említett igazak feltámadnak és az élő igazak átváltoznak (majd elragadtatnak) a Biblia első feltámadásnak nevezi.
Ezt írja a nagy esemény résztvevőiről: „Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak…” (39) Emlékszel még mi a második halál? Amikor a lélek és a szellem örökre elszakad Istentől. Ítélettel az örök szenvedés helyére kell távoznia. A bűnös ettől az időponttól a létezésnek egy olyan visszafordíthatatlan és iszonyatos formájába kerül, amit a Biblia már nem minősít életnek.
(Véleményünk szerint az Úr Jézus ennek a helynek az ismeretében, e hely szörnyűségei miatt jött el, hogy megóvja szeretett teremtményeit ettől a helytől, amely az ördögnek és az ő bukott angyalainak, a démonoknak készíttetett. /Mt 25,41/ Mivel ugyanazért a bűnért ugyanaz az ítélet jár, a lázadó embernek ugyanoda kell kerülnie, ahol a lázadó szellemi teremtmények gyötrődnek. Végülis az ember döntötte el a saját örökkévalóságának színhelyét, amikor visszautasította Isten ingyen kegyelmét.)
Ott tartottunk, hogy az első feltámadás résztvevőit boldognak mondja a Biblia. A feltámadás sorrendjét is egyértelművé teszi: „Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus, azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetekekor.” (40)
Az élők közül való elragadtatásnak – jól jegyezzük meg – csak azok az újjászületett igaz keresztyének a részesei, akik átadták az életüket az Úr Jézusnak, rábízták magukat, hittek a Megváltónak, elfogadták, hogy jelképesen Ő a mózesi rézkígyó, akire ha feltekintenek életben maradnak, ha nem, akkor Isten ellen mutatják ki hitetlenségüket és bűneikben halnak meg. Tehát nem támadnak fel, vagy ragadtatnak el azok, akik állandóan a templomban voltak, rózsaszirmokat hintettek, gyertyákat égettek, vagy szépen tudtak énekelni, de a szívük nem volt teljesen az Úré. Bizony nem támadnak fel, nem ragadtatnak el. Csak és kizárólag az Úr Jézus Krisztusba vetett hit (bizalom) az egyedüli mérce. Milyen vallásban is vagyunk mi? És milyen vallás felvételére buzdítunk téged? Semmilyenbe és semmilyenre. Mi azt mondjuk csupán neked, amit majd kétezer éve mondott valaki egy kétségbeesett börtönőrnek: „… Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe.” (41)
Az elragadtatáskor lesz úgy, hogy ketten dolgoznak a mezőn, vagy ketten vannak valahol és egyszercsak egyikük eltűnik. Ott a ruhája, cipője, szerszáma, de ő nincs sehol. És lehet, hogy éppen beszélgettek. Kettőjük közt látszólag semmi különbség nem volt. Az Úr viszont ismerte őket! Egyikük az Övé volt, másikuk nem. Az egyik az Úr Jézus Krisztus szemében igaz volt, a másik bűnös. Az egyikre igényt tartott, másikukra nem. Vigyázz, vigyázz! Ennyin múlik, hogy üdvözülsz, vagy elkárhozol, ennyin múlik, hogy a Teremtő és szerető Isteneddel éled-e további, örök életed, vagy gyötrődésben, visszafordíthatatlanul. Dönts! Jézus vére megtisztíthat, vagy visszautasíthatod azt és ezzel semmibe veszed az ő áldozatát. Jusson eszedbe a rézkígyó! Élet vagy halál. Ne hagyd magad elaltatni a világgal, figyelj, vigyázz! Jézus szavait idézzük: „A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne, és nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Két asszony őröl a malomban, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.” (42) Máshol ezzel egészíti ki az Ige: „…azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.” (43)
Aki ittmarad, arra nagy nyomorússág vár.
Azt kérdezed, mikor lesz az elragadtatás? Mi azt válaszoljuk neked erre: lehet, hogy még ma. Hiszen minden megtörtént már a Biblia szerint, aminek előtte meg kellett történnie.
Emlékszel még a szendvicsemberre, mi volt a tábláira írva? „Hamarosan itt a vég!” Vallásos fanatikus! Mit tudhat ez? Ne hallgassunk rá! Bizony csak nevettek rajta.
Engedj meg még egy kis történetet!
A recepciós naponta tessékelte ki a szállodából azt az idős, egyszerűen öltözött embert, aki a vendégeknek vég nélkül át akarta adni a szálloda egyszerűsített tervrajzát. Természetesen nem kellett senkinek. Többen ki is nevették őt.
Néhány nap múlva két sarokkal odébb a falnak támaszkodva üresen meredt maga elé. Nagyon szomorú volt, ugyanis az éjszaka porig égett a szálló. Sajnos bennégtek a vendégek is, mert a katasztrófa idején nem találták meg a vészkijáratot. Pedig több is volt belőle a vázlatrajz szerint.
Mi most azt mondjuk: „Hamarosan itt a vég!”
Hallod?