Régi weblapról visszatöltve, az eredeti bejegyzés dátuma: 2009. október 24.
Nézd, hol élünk!
Bizonyára te is azok között vagy, akik hallottak már a világvégéről, sőt el is gondolkoztak rajta. Lesz-e ilyesmi, s ha igen, mit jelent ez? Elmúlik minden, vége lesz mindennek, vagy csak az emberek pusztulnak el? Lezárul az emberiség történek egy szakasza? Örökre vége egy korszaknak?
Az erről való beszélgetések közben csak úgy áradnak a kérdések és a találgatások! Talán összeütközik a Föld valami más égitesttel, üstökössel, vagy egy kisbolygóval? Netán atomháború végez velünk, vagy világjárvány? Környezetszennyezés, éghajlatváltozás?
Az egész kérdéskörre két alapvető válasz szokott születni. Az egyik tábor optimista módon azt állítja, hogy maga a kérdéskör felvetése is nevetséges, hiszen nem lesz itt semmiféle drámai változás, mások azt mondják hamarosan itt a vég. Ők még azt is hozzáteszik, hogy ez a vég, Isten ítélete lesz.
Sok ember érzékeli manapság, hogy valami nincs rendben a világgal. Mindenfelől ijesztő hírek érkeznek: természeti katasztrófák, melyek száma az utóbbi időben jelentősen megnövekedett és amelyek emberi életek tízezreit, százezreit követelik. Politikai és gazdasági válságok, melyek alól ma már egyetlen ország sem vonhatja ki magát. Terroristafenyegetések és támadások, merényletek. Hirtelen kitörő, vagy véget nem érő háborúk, melyekben barbár öldöklés folyik. Környezetszennyezés, amely már elérte az összes kontinenst és hatékony ellenintézkedések hiányában feltartóztathatatlanul folytatódik. A világ éghajlatának globális változása, mely pusztító következményeinek (viharok, árvizek, hő- és hideghullámok) mindnyájan tehetetlenül ki vagyunk szolgáltatva. Betegségek és járványok, melyek néhány éve még ismeretlenek voltak, megerősödött baktériumok, melyekről már rég azt gondoltuk, hogy kihaltak, most újult erővel támadnak, és képesek abban a gyógyszerben nemcsak élni, hanem szaporodni is, amellyel az orvostudomány eddig pusztította őket. Mindezek mellett hallhatunk híreket mérgező és radioaktív anyagok okozta váratlan katasztrófákról, balesetekről, melyek számtalan ember életét fenyegetik. Nem is szólva a titkos fejlesztésekről, radioaktív anyagok csempészetéről, piszkosbombák készítéséről, a Földet fenyegető űrkatasztrófáról… A rémhírek áradatának nem akar vége szakadni.
E fenyegetettségek sokasága időközben annyira kézzelfoghatóvá és súlyossá vált, hogy létezésük ma már egyszerűen vitathatatlan. A kialakuló totális káosz nem csupán a borúlátók víziója, hanem egy drámai, nyomasztó valóság! Érthető, hogy ilyen körülmények között gyorsan növekszik az emberekben az elbizonytalanodás, a tanácstalanság, a feszültség, a félelem és a depresszió. Mi jöhet még, mi vár ránk még ma, holnap vagy a jövő héten?
A Biblia így ír erről: „… az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek…” (1)
Tudtad, hogy ez a számtalan fenyegetettség is csupán a dolgok egyik oldala?
Még súlyosabb az a jelenség, mely az emberiség tudatának, gondolkodásának, erkölcsi mércéjének rohamos megváltozásában – különösen az úgynevezett magasan civilizált, fejlett országokban, társadalmakban – érhető tetten.
Itt olyan mértékű értékválság alakult ki, melyet még soha (!) nem látott a világ. Évszázadokon át becsben álló értékek és morális normák foszlottak szerte és váltak egyik évről a másikra semmivé. A hagyományok és az erkölcs területén szinte vezényszóra dőltek le az utolsó korlátok.
Lapozzunk ismét bele a Bibliába! „Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.” (2)
Nem nehéz párhuzamot vonni a mostani időkkel.
A televízió, a mozi, a videó és a DVD technika milliós közönséget áraszt el borzalmakkal, természetellenességekkel, torz ízlésvilággal, a szemérmetlenség teljes repertoárjával. A képregények, ifjúsági magazinok, bulvárlapok szintén féktelenül és versengve rombolják az erkölcsöt, a kíváncsiság felkeltésével, rossz példaképek felmagasztalásával, betegesen torzult személyiségek szimpatikussá tételével. A fogyasztásra kínált multimédiás játékok árasztják a brutalitást, az érzelem nélküli pusztítást, a borzalmak játékként való bemutatásával.
A bűnözés és az erőszak növekszik. Főként a fiatalabb nemzedék részéről agresszív és tiszteletlen magatartás tapasztalható, különösen a szülőkkel, a tanárokkal és feljebbvalókkal szemben. A tekintélyt a ma világából száműzték, a ma embere „szabad” akar lenni. Az ésszerű rendet és a kötelező érvényű szabályokat, felülírta már az önmegvalósításnak álcázott lázadás. Mindenki úgy gondolja, hogy igényt tarthat saját „jogaira”, vagyis azt tehet, amit akar és úgy, ahogy akarja. És mit tesz a törvényhozás? Szép lassan alkalmazkodik, szinte igyekszik ilyen-olyan módon hozzásimulni a jelen elfogadott normáihoz, emberi jogok, személyiséghez fűződő jogok hangoztatásával. Te normálisnak tartod, hogy egy férfi feleségül vesz egy másik férfit, vagy egy nő egy másik nőt? Egyes országokban már az is törvényes, hogy az ilyen párok gyermekeket is örökbefogadhatnak, nevelhetik saját ízlésük szerint. A felnövekvő gyermek vajon melyiküket fogja anyunak, vagy apunak szólítani?
De számtalan országban törvényes már a magzat elpusztítása, az eutanázia, de éppúgy idetartozik a pornográfia, vagy a kábítószer-élvezet liberalizálása is. Sokáig lehetne folytatni.
Te már átszabattad a testedet? Még nem? El vagy maradva! Mutasd a tetkódat! Milyen ember vagy te, ha nem úgy nézel ki, mint egy állat?
A gyermekeket már a legfiatalabb koruktól kezdve megpróbálják játékos módon rászoktatni a meghökkentőre, a titokzatosra, az érzékfelettire és az ördögire, amelynek során elfojtják bennük a szörnyűségek elleni természetes gátlásaikat. Milyen lesz az a felnövekvő generáció, akinek ízlésvilágát eltorzítják, értékrendjét felborítják, személyiségét átformálják, figyelmét a mágia és az okkultizmus irányába terelik?
Nem folytatjuk tovább. Túlságosan ijesztőek ezek a sötét kilátások. Aggasztó az a sebesség is mellyel az egész terjed. Sokminden már annyira magától értetődővé vált, hogy remény sincs a visszafordulásra. Mintha kicsúsztak volna a dolgok a kezeink közül. Mintha egy szakadék szélén állnánk. A növekvő szorongás és aggódás mondatja ki velünk a kérdést: Mi lesz ebből a világból? Meddig mehet ez így? Hol a vége? Vagy már ez a vég?