Parlamenti séta

Még sohasem történt velem olyan, hogy elfelejtettem egy sorozatot retusálni, lám ennek is eljött az ideje 😀 Azért van ennél rosszabb is, tudjuk az előző bejegyzésből, na de nem emlegetem már mindig… 😀 Bár ez nem olyan séta volt, de fotóztam is, de nem igazi fotóséta, megtanultad a definíciót!?

Záróvizsgára tanulás közben a múlt hónap közepén egyszer fel kellett mennem Pestre, és akkor már ne csak suliba menjek, hanem legyen egy kis “kirándulás” is a dologban. Korábban a Zsinagógát néztem meg egy hasonló helyzetben, és ahogyan akkor, ezúttal sem szerettem volna egyedül menni, úgyis volt egy tali-tartozásom, ezért másodmagammal vettük nyakunkba a várost, és választások nélkül bejutottunk a Parlamentbe! 😀

A bejutás viszont nem ment egyszerűen. Addig oké, hogy megnéztem a hivatalos oldalon, hogy mikor mennek a túrák és hol kell jegyet váltani, de ez a helyszínen már nem olyan egyértelmű. Amikor a megadott helyre értek, pici kordonnal van körülvéve a tér egy része, és csak őrökön át lehet a jegypénztárba bejutni (annak ellenére, hogy EU állampolgároknak ingyenes a belépés, de kell regisztrációs jegy), azonban elég nagy tömeg várakozik kint. Ez ne tévesszen meg senkit, ugyanis két sor áll, az egyik a pénztárra, a másik pedig már a látogatásra vár, na ők vannak többen. A bal oldali sor a tiétek, kb 10 eprcet kell sorban állni, hogy bejussatok egy 2-5 fős mini csoportban a jegypénztárhoz.

Nekünk olyan pechünk volt, hogy 13:35-re értünk a pénztárba, és 30-kor már elment a magyar idegenvezetésű csoport. Nem baj, mondtam a néninek, hogy bármelyik csoport jó lesz, csak mielőbb bejussunk, orosz, bantu, mindegy, de meglátta, hogy megy 15 perc múlva egy privát (előre bejelentkezett) csoport magyar nyelven, és betett minket hozzájuk. Addig elmajszoltunk egy csokis croissant a metró megállóban, lehűtöttük a forró kávét, és beállítunk a jobboldali sorba. 1-2 percen belül meg is indult a nép, mi is mentünk velük, már szinte bent éreztük magunkat, amikor az ajtóban az őrök észre vettek egy külföldi nénit, aki bele keveredett a magyar csoportba. A néni előtt csupa magyar, mi meg 6-an (4 nem ismerőssel) szintén magyarok álltunk sorba, de az őrök azon vitatkozva, hogy mégis kihez tartozunk, ki hozott be minket a kordonon belülre, nem tudtak megegyezni, és a nénit evidens, de minket is külföldinek nézve elkezdtek kiterelni 😀 Szépen angolul ismertették, hogy mi ebből egy kukkot sem fogunk érteni, mert magyar idegenvezető van, nekünk egy órával később megy csoport. Megvártuk míg a hölgy befejezi, és megemlítettük, hogy mi is magyarok volnánk, és itt a jegy, ide vagyunk beosztva, nem történt tévedés. A nénit kikísérték, mi pedig ott álltunk a kapuban 6-an, hogy majd csak történik valami, mert azt mondták, hogy a csoportunk már elment, azzal mi már nem mehetünk, de ne menjünk vissza se. Éééés ekkor történt a csoda, külön idegenvezetőt kaptunk!!!

Komolyan mondom, nagyon jól jártunk, mert így mindent kiválóan hallhattunk, szinte személyi idegenvezetőnk volt! A speciális elbánás a bácsi (ugye mondhatom így) humorában is tükröződött, mondta, hogy mindenki másképp vezeti a csoportjait, ő a jó hangulatot szereti, persze a korona előtt nem viccel, de máshol szabad.

Ja igen, azt megjegyzem, hogy a képeket kifejezetten élethűre hagytam, alig párra tettem csak elrontást “művészretust”. Továbbá aznap este érkezett meg az M42-EF adapterem, így csak a 85-ös obi állt rendelkezésemre. Sajnos a hely monumentalitását azzal nehéz visszaadni, örülnék pár nagylátószögnek én is, emiatt inkább csak hangulatos részleteket fotóztam. És azt is tudom, hogy nem ezekkel a képekkel leszek híres, de mentség legyen, hogy a bácsi annyira humorosan és érdekesen adta elő az információkat, hogy inkább azt figyeltük, egy 40 fős csoportban jobban lehet fotózni amikor nem hallani semmit 😀 Szóval jöjjön pár Parlament-klisé!

Főlépcső, of course, egyedi szögben, monumentalitás nélkül, majd egyszer visszamegyek a nagylátóval is 😀

Belül meglepően sötét van, ezért a képeken a lámpák előszeretettel égtek ki, a csilláron is látszik, hogy csak pár égő ég a kupolában a korona felett, ez egyébként a kedvenc képem is innen:

A kék padlószőnyeg kézzel készült, és lehet rajta cipőben járni, meg is lepődött az egyik túra-tag. Itt készülnek a TV-s interjúk is, ha másnap mentünk volna, akkor pont le lett volna zárva, de így megnézhettük:

Az oszlopokon egy-egy mesterség és tudomány jelképes szobra látható, és az állatvédők örülhetnek, hogy a halász lány szigonya lemaradt, mert milyen az már, hogy Poszeidón szigonnyal halászik (sztori from the idegenvezető bácsi:D).

Az üléstermek közül az alsóházat tekintettük meg, itt nincsenek az első sorban bársony székek, sem elől asztal az írnokoknak:

A falakra 40 (vagy 42) kiló aranyat festettek fel az egész épületben, de CSAK mókusfarokszőr ecsettel. Utóbbi tényt az idegenvezető állította, Engemlégyszinefotózz Erikát meg is kérdezte később, hogy emlékszik-e még rá azóta, hogy az elején említette, vagy neki is vannak-e ilyen ecsetei a smink készletében 😀 Amúgy Erikát tényleg nagyon szerette, mivel minden évszámot tudott, sőt volt, hogy előre mondta. Sokat is poénkodott vele, hogy könnyű annak, aki tavaly érettségizett, ő bezzeg nem tudta az igazságot, amit most nem fogok veletek sem megosztani, beeee 😀

A folyosókon látszik, hogy mennyit számít a világítás forrása, ahol természetes fény van, ott nem sárga minden, hanem szép természetes.

Pont láttunk egy őrségváltást is, ha az eredeti öltözet színére vagytok kíváncsiak, akkor vagy lusták vagytok és megnézitek neten, vagy elmentek személyesen, megéri! 😀

Kifelé még megpillantottuk Erikát a tükröződésben a gyufa makettet, majd lemondtunk a mandátumunkról és elhagytuk a tett színhelyét.

Komolyan, a jó idegenvezetésnek hála olyan volt, mintha kb 10 percet lettünk volna bent, pedig 1 óra volt, de fel sem tűnt, nagyon élveztük, és csodaszép az épület, még úgy is, hogy nem lehet minden részét látogatni!

Menjetek el ti is, ha már csak azért, mert ingyen léphettek be!!! 😉