Ami késik, nem múlik alapon elérkezett az idő, hogy a szakdogát fél órára egy pár percre félretéve megosszam Veletek a két héttel ezelőtti fotózás képeit.
Bár nem az összeset publikálom, mégis elég sokat kiválogattam, hogy érezzétek az egész sorozat hangulatát, így a további fotókat a bejegyzést megnyitva találjátok (értsd: ha most a főoldalon állsz).
Írtam hozzá pár sor sztorit is, így további egy óra szakdoga oda, így valószínűleg érdekesebb lesz nézegetni a képeket 🙂
Modell: Szollár Krisztina
Smink: Király Valéria
Fotó: Fodor Immánuel
facebook.com/immanuel60
A koncepciónk az volt, hogy dívás fekete-fehér képeket készítünk, hideg, kissé szomorkás hangulattal, ugyanakkor mégis kívánatos, de visszafogottan csábító jelleggel, amolyan elegáns arisztokrata fűszerezéssel. A legjobb helyszínnek a budai vár tűnt, az autentikus kis utcák és öreg házak megfelelően biztosítják az elképzelés hátterét, és a várfalnál akár a város látképét is fel tudjuk használni. Délutánra beszéltünk meg találkát a Lánchídhoz, de a szervezés alatt eltelt egy hét olyan időjárásbeli változást hozott, amire nem igazán számítottunk. Szombatra 10 fokot esett a hőmérséklet, beborult az ég, egyszersmind lőttek a fekete koktélruhás szabadtéri fotózásnak, a puha naplementés fényeknek, ezt benéztük. Mivel csak a hétvége volt mindegyikünknek alkalmas, és a következő hétvége sem mutatott az előrejelzés alapján kellemesebb időt, így bevállaltuk a borulást, hátha szerencsénk lesz és nem ázunk meg. Nem így történt, mondhatnám szokás szerint 😀
Az első képnek már önmagában meg is alapozta ez a körülmény sztorit, hiszen gerilla módszerekre kényszerültünk, használjuk a helyszín adottságait! Álltunk hárman a szemerkélő esőben, és jobb ötlet híján az első nyitva lévő üzletet vettük célba, ami történetesen egy elegáns borszaküzlet volt. A kirakatban megpillantva két széket, ami díszlet jelleggel volt oda helyezve, egyből tudtuk, hogy ez pont megfelelő lenne számunkra, hiszen a nagy ablakfelület által beengedett fény még a borongós időben is természetes segítséget jelentene Riának a smink elkészítéséhez. Ezúton is köszönjük a két kedves értékesítő kollégának, hogy megengedték nekünk, hogy egy órát eltöltsünk a kirakatban! 😀 Sajnos nem tudom az üzlet nevét, pedig kiírnám szívesen, hogy ott jártunk.
Ria profi munkájának befejezésével a két főre fogyott csapat az útját a vár felé vette. Nyilván ez sem volt a legegyszerűbb, a Király-lépcsőn feljutva szembesültünk azzal, hogy a várba történő belépés egy időszakos rendezvény miatt fizetős (!), így egy másik és sokkal hosszabb úton kellett bejutnunk, jól el is ment vele egy óra, mire használható helyszínt találtunk. 4-kor kezdtünk sminkelni, 5-kor indultunk a várba, 6-ra értünk fel, nem így terveztük az ütemtervet, már csak másfél óránk maradt napnyugtáig, ami természetesen a felhők miatt csak Google Calendar-ban látszott.
A gerillázásnak természetesen része minden jó helyszín felkutatása, így a nyitva felejtett kapualjak és kocsibeállók kihasználása is, ritka mély fekete hátteret tudnak adni, és nagyon szép a beszűrődő szórt fény is! 😉
Az eső közben szitálásból felerősödött enyhe záporrá, viszont ez nem jelentett problémát, mert több ernyővel készültünk akár szél általi kicsavarás esetére is, így mint kelléket tudtuk használni pár esős kép erejéig, és ez további hangulatot is adott a fotókank.
Mint tudjuk, ami trendi, az sokszor nem kényelmes, ami jól néz ki, az nem mindig praktikus. Pontosan ez a helyzet az esős fotózással is, amikor már patakokban folyik az utcán az égből konkrétan ömlő eső. A fotósnak még nehezebb, mint a modellnek, mert nekem a fényképezőgépet is kezelnem kell, és az esernyőt is fogni egyszerre, de a táskám vállpántja alá téve a fogantyút sikerült a pár perces bűvészmutatványok közben két kézzel a gépet fogni 🙂 További hátulütője a zivatarnak, hogy beborul az ég, így a naplemente sokkal hamarább bekövetkezik, mint az várható, ezért a fény rohamosan fogy, és tekerni kell az ISO értéken szorgalmasan, hogy követni tudd bemozdulás nélkül, hiába a fényerős obi, ha egyszerűen nincs elég fény. Egy normál stúdiófotó ISO 50-200 közötti értéken készül, itt már 3200-ra kellett tekerni, hogy tudj egy biztonságos 1/60-ad körüli zársebességet tartani, ez pedig zajosodással és némi színtorzulással jár. Ezért is örültem nagyon, hogy fekete-fehéreket terveztünk, mert ott a jelenlévő zaj még jobban is mutat, mintha egyáltalán nem lenne, sőt azért a Márk 2-t sem kell félteni, RAW-ban egy 20-as Luminance zajszűréssel olyan képeket lehet kihozni a gépből, hogy a korábbi Nikon D200 még ISO 100-on sem produkált olyat! 😀 Na jó, kicsit túlzás, de azt állítom, hogy a D200 ISO 400-a már rosszabbul néz ki, mint az 5D mk II 3200-asa. Yepp, ez probléma megoldva 🙂
Már csak egyetlen leküzdendő akadály állt előttünk, az pedig a lehetetlennel volt egyenlő: 7-re elfogyott a fény, sötét lett, az eső erősebben ömlött mint valaha, a táskámból már kb folyt a víz, fújt a szél, egyszerűen abba kellett hagynunk a fotózást. De egy jó gerilla nem adja meg magát könnyen, újabb akcióba kezdtünk! 😀
Mikor az egyik kis utcán mentünk keresztül, elhaladtunk egy étterem kihúzható vászonteteje alatt, még meg is beszéltük, hogy milyen jó, hogy itt nem esik. Az emlék alapján egy utolsó próbát tettünk a nap folytatására, hátha fotózhatunk ott. Rendeltünk egy-egy cappucino-t és a pincér nagyon segítőkészen megígérte, hogy megkérdezi az üzletvezetőt, hogy használhatnánk-e helyszínnek az étterem teraszát, és esetleg bent a bárpultot is. A csészéinket már egy elegáns fiatalember hozta ki öltönyben, aki történetesen a 21restaurant manager-e volt, és nagyon segítőkészen állt a helyzet megoldásához, nélküle a sorozat befejezésére nem sikerülhetett volna koronát tenni! 😉
Az üzletvezetőtől kaptunk névjegyet, szórólapot, és még a szemközti étterembe is átkísért minket, mert szerinte az még jobban is néz ki, mint ez az egység, ahol most jártunk. Lenyűgöző, mi ez ha nem tökéletes kiszolgálás, a vendég elégedettségéért mindent! 😀 (Ez itt a reklám helye:P)
És befejezésül jöjjön még néhány werk, hogy miként is készült a smink:
Köszönjük a borszaküzletnek és a 21restaurant-nak a helyszíneket, Riának a sminket, Krisztának a türelmet, (nekem a képeket haha), és természetesen az esőt is! 😀
Úgy érzem, hogy felesleges volt izgulnom, hogy milyenek lesznek a képek, mert nagyon jól szerepelt első hivatalos fotózásán az új fényképezőgép, a csapat is profi volt, és a helyszínekkel kapcsolatos összes probléma is megoldódott. Ha neked is tetszik a sorozat, akkor tudod -> LÁÁÁJK 😀
Élvezetes volt olvasni, és kitűnőek a fotók!