Egyetem vagy Codecool

Két különböző programozó képzés, az elmélet és a gyakorlat csatája. Egyetem vagy Codecool? Hol tanuljak tovább, mi alapján döntsek? A mentor válaszol.

Az elmúlt egy hétben több BME-s ismerősöm lett, mint az utóbbi pár évben. Találkoztam pár diákkal és oktatóval a ChaosStack programozó versenyen, ahol mentor és zsűritag voltam, valamint az első budapesti Google DevFest-en is. Mindkét helyszínen szervezői minőségben jelentek meg újdonsült ismerőseim, és mindegyik esetben hosszú beszélgetésbe elegyedtünk oktatási témában. Ez adta meg a bejegyzés megírásához szükséges lendületet, bár már régebb óta motoszkált a fejemben. Számtalan ELTE IK BSc és MSc jegyzet található az oldalamon a korábbi egyetemi évekből, akár azt is megtehettem volna, hogy ott maradok doktori iskolában vagy oktatónak, gyakorlatvezetőnek, de mégis Codecool mentor vagyok jelenleg. Itt már az első naptól gyakorlati programozás útján tanulnak a diákok, és amikor egy év tanulás és fél év szakmai gyakorlat után junior szoftverfejlesztők lesznek, garantált állást kapnak. Mihez kezdjen egy most végző középiskolás, aki programozó szeretne lenni, vagy egy újrakezdő, aki pályát váltana? Menjen egyetemre, vagy végezzen el egy “gyorstalpalót”? Melyikkel jár jobban, vagy melyikkel veszít kevesebbet? Mivel sokan nézitek az oldalt a jegyzetek miatt, erről szól ez a bejegyzés, hátha jó lesz gondolatébresztőnek. Nem promóciós poszt, senki nem kért meg rá, nem is tudott róla más, hogy erről írok, saját véleményemet, tapasztalataimat írom le, és mindazt, amit a BME-sekkel beszélgettünk.

Az elmúlt több száz évben változatlan modell alapján működik az egyetemi rendszer. Mondhatnánk azt is, hogy kiállíta az idők próbáját, bevált. Azonban fontos tisztában lenni azzal, hogy az egyetem mindenkori absztrakt célja tudósok képzése, akik egy vékony területen belül a szakma legjobbjai lesznek, majd az egyetemen ezt a tudást arra használják fel, hogy újabb tudósokat képezzenek. Az oktatás ennek következtében kifejezetten elméleti. A diákokat a képzés hallgatónak nevezi, hiszen okos embereket hallgatnak, és így fejlődnek. Az alapképzés három éves, a mester további kettő, a doktori iskola pedig még ezeken felül pár év ráfordítást kíván. Tehát ennyi ideig még valószínűleg nem lesz új kocsid, lakásod, maximum jelzés értékű az ösztöndíjad, és a motivációddal fordított arányban csak a diákhiteled növekszik. Sorban állás a TO előtt, pont kifogod az oktatót, aki elvből 90%-ot buktat, pótvizsgadíj, Neptun, csupa jó élmény.

Egy évben egy ELTE Programtervező Informatikus BSc szakon kezdő ~500 diákból mintatanterv szerinti haladási ütem mellett (bukások, halasztások nélkül) kb. 40-50 diák végez, a későkkel együtt kb. 120. A mesterképzésben összesen ~20 a szakon. Amikor azt hallani, hogy az informatikus hiány már 20 ezer fő körüli, akkor ez a mennyiség láthatóan nem képes betölteni a hiányzó létszámot, még az összes egyetemet együttvéve sem.

Nagyon fontos adalék, hogy a piacnak tapasztalt fejlesztőkre lenne szüksége, minél kisebb betanulási idővel, nem tudósokra, elméleti szakemberekre. Gyakran kritizálják emiatt az egyetemi oktatást, hogy túlságosan elvont, nem ad elég gyakorlati tapasztalatot, ami teljes mértékben megalapozott vád. Egy egyetemista például egy olyan, mindennapi munkában használt eszközt, mint a verziókezelő rendszer, csak speci keretében tanul, vagy valamelyik utolsó féléves tárgyban említik meg, hogy létezik, és akkor sem feltétlenül a legutóbbi, leggyakrabban használt változatot, hanem amit az oktató ismer vagy szeret. Ha magadtól nem láttad már valahol, nem is tudod, hogy feltalálták már.

Én is voltam egyetemista, és én is tapasztaltam, hogy bár hibátlanra írtam meg az első munkahelyi felvételi tesztet, de pár hétig csak pislogtam, hogy micsoda dolgokat használunk, milyen keretrendszerben kell fejleszteni, meg egyáltalán, hogy ezek léteznek, és sosem hallottam eddig róluk. Többet tanultam gyakorlati programozásból az első fél évben a munkában, mint az egyetemen az azt megelőző két-három évben. Utána, amikor gyakorlatvezető lettem, már ezeket az ismereteket is igyekeztem visszaforgatni, és olyan dolgokat is beépíteni az órákba, amik valóban hasznosak. Sajnos ez a fajta oktatói szemlélet jelenleg a kisebbségi álláspont.

Mivel a piac sok gyakorlati programozót szeretne, elindult egy úgynevezett “bootcamp” trend. Ez a név az olyan gyorstalpaló iskolákat fogja össze, amik pár hét és pár hónap közötti időtartamon belül nulláról megtanítanak programozni, és utána már junior pozíciókra pályázhatnak az ott végzők. Közös jellemzőjük, hogy az elméleti anyag minimális, cserébe viszont egyfolytában programoznak a diákok. Minél rövidebb a képzés, annál inkább munkatábor jellegű a tanulás, akár reggeltől estig 12+ órában is elképzelhető ha csak pár hetes. Felmerül persze, hogy ilyenkor mi az, ami megmarad a diákok fejében, illetve valóban lehetséges-e, hogy 4 hónap alatt teljes értékű fejlesztő legyen valakiből, aki előtte sohasem programozott. Ezek az iskolák azonban éves szinten több száz diákot is a piacra bocsátanak, így nagyobb esélyük van a piaci rés betömésére akkor is, ha esetleg nagyobb a hibaszázalék.

Márpedig a rés csak egyre nő. Aki pár év után egy kicsit is tisztába kerül a saját értékével, máris munkahelyet vált, és simán dupláját kapja a korábbi fizetésének, vagy elmegy külföldre 3-4-szer, esetleg N-szer annyiért. A cégek meg csak pislognak, hogy mekkora a fluktuáció, meg nincs elég fejlesztő, meg aki lenne, az is irreálisan sokat kér. Pedig nyugathoz képest még ez is elmarad, de itthon már nyilván sok. Senior kollégát pedig szinte hálóval sem lehet fogni, ritkák, mint a fehér holló.

Ilyen állapotok között érkezett meg a Codecool, amit magyar tulajdonosok álmodtak meg, és hívtak életre azzal a vízióval, hogy pár éven belül a top 3 junior programozó forrás legyen a HR-esek szemében. A modell fél úton található az egyetem és a bootcamp között, célja, hogy mindegyikből a legjobb részeket ötvözze. Gyakorlati tudást ad egy év projekt alapú tanulás és fél év partner cégeknél töltött szakmai gyakorlat alapján. Állásgaranciát kínál, vagyis ha nem kapsz rajtuk keresztül munkát, akkor nem kell a képzés díját kifizetni. A diákok nem csak hard skill-ekben (programozás, algoritmizálás, adatszerkezetek, stb) fejlődnek, hanem soft skill-ekben is, vagyis minden más olyan képességre is szert tesznek, ami a hatékony csapatmunkához kell, megtanulnak tanulni, prezentálni, visszajelzést adni, és még sorolhatnám. Egy+fél év már elegendő ahhoz, hogy valóban nulláról junior legyen az ember, pl. én is a második BSc év után kezdtem dolgozni, de persze ez nem (csak) az egyetemnek köszönhető.

Mivel az újkeletű programozó iskolák nem akkreditált képzést nyújtanak, nem tudnak diplomát vagy hasonló papíros végzettséget adni, cserébe viszont tényleg programozni tanulnak a diákok. Nincs Analízis 1-3, Lineáris Algebra, stb. de a legfontosabb, hogy nincs állami vagy kötelező tanterv megkötés sem. Azt tanítunk, amit a piac kér, és amit a gondosan kiválasztott mentorok szakmai tapasztalat alapján a legjobbnak, leghasznosabbnak, legtöbb előnyt biztosítónak gondolnak. Nem csak egy ember ismerete dönt, hanem az egész csapat, az egész iskola közösen alkotja meg a legjobb tananyagot. Ha jövőre jön egy olyan frontend keretrendszer, amiben óriási potenciál lesz, vagy látjuk, hogy valamire kifejezetten nagy igény van/lesz, akkor írunk hozzá anyagot, készítünk feladatokat, és a következő csoport már azt tanulja. Rugalmasság felsőfokon.

Miért éri meg a cégeknek a Codecool diákjait felvenni? Egyrészt garantált minőséget kapnak, mivel a képzésben szereplő technológiai stack transzparens, és csak az a diák mehet valós interjúra, aki már házon belül bizonyította a “kész”-ségét. Ha sikerült a próba HR interjú (személyes dolgok), a próba általános tech interjú (programozási alapok, OOP, stb), és a próba target tech interjú (pl. Java EE, C#, ASP.NET), akkor nagy valószínűséggel már egy valós szituációban is meg fog felelni a jelentkező.

A képzést a partner cégek akár testre is szabhatják. BI fejlesztőre van szüksége a Starschema-nak? Az alapképzésen felül készítünk hozzá Advanced SQL tananyagot (én írtam meg, hihi), illetve a partner is adhat szakértő mentort, aki(k) a saját anyagaikból taníthatnak speciális részeket (pl. datawarehousing, ETL), és a heti munka során is láthatják a diákokat fejlődni, így pontosabb képet kaphatnak a képességeikről, ami akár a tech interjút is helyettesítheti.

Ha belegondulunk, hogy egy állás betöltéséhez mennyi pénz és erőforrás szükséges, végül hosszútávon jobban megéri magasabb összegért garantált minőségű diákokat venni (mondjuk viccesen hangzik, hogy diákot venni 🙂 ), mint különböző portálokon hirdetni, kezelni a korábbi jelölteket, behívni az újakat interjúra, biztosítani a szakmai vezetőket az interjúkhoz, stb. Még ezek után sem garantált, hogy minden igaz volt az önéletrajzában, vagy hogy valóban rendelkezik azokkal a képességekkel, amik a hosszútávú sikeres együttműködéshez kellenek. Nálunk a profil vagy önéletrajz egy képesség lista, hogy miben jó a diák, milyen projektjei voltak, mi a mentorok és a csapattársak véleménye róla, felkereshető a GitHub profilja, egyszóval bizonyítható az életútja a szakmában.

Miért éri meg egy diáknak a Codecool-ba jönni? Egy év múlva már gyakornoki fizetésért dolgozol valós projekten, valós cégnél, másfél év múlva pedig teljes állásban piaci fizuért. Elsősorban közép- és nagyvállalatok a partnereink, kiváló ugródeszka a jövőd felé. Pék vagy, de jó az angolod és a logikád, és egy évig van annyi forrásod és motivációd, hogy egy nappali képzésnek megfelelő időt rászánj a sulira? Itt a helyed! A szüleid könyvelőnek képeztek ki, de mindig is az informatika és a programozás érdekelt? Gyere, kezdd újra a Codecool-ban a karriered! Most ballagsz a középsuliból, és nem tudod mihez kezdj? A programozás a jövő! (Előtört belőlem a szunnyadó marketinges 🙂 )

Nézd, mi mindent tanulhatsz, és ez csak egy szelete a lehetőségeknek:

A suli természetesen fizetős, a weboldalon fenn van az aktuális összeg (~1.5M), de ettől nem kell megijedni. Nem kötelező előre fizetni, bár kedvezmény jár ilyen esetben, de utófinanszírozás is van, amikor csak a 1.5 év után kell elkezdeni a törlesztést további 1.5 évig kb. havi 100e Ft, amikor már dolgozol. Ha pedig nem tud a suli munkát adni, akkor neked ingyen volt a képzés, ez a garancia, ennyire hiszünk abban, hogy ha elvégzed, akkor már munkád is lesz.

Tényleg mindenkiből lehet programozó? Gyakorlatilag igen, de azért az fontos, hogy át kell menni egy több körös online és személyes teszten és interjún is, de ha minden együtt áll, akkor már csak rajtad múlik, hogy megcsináld. A bekerülés után a “lemorzsolódás” minimális, általában megváltozott élethelyzet miatt nem tudja valaki befejezni, tanulási okok csak 1-2 diákot érintenek egy ~70 fős osztályban. Negyedévente indulnak új osztályok, és váltott hetekben kell bent lenni, tehát egyszerre csak a fél osztály van bent egy héten, így tanultok táv- és csapatmunkát is. Saját laptop előfeltétel, de a sulitól is lehet pár ezer forintos havi összegért bérelni. Nincs frontális oktatás, ne úgy képzeld el, hogy kint áll a tanár és minden diák őt hallgatja, hanem csapatmunka van, és a mentorok a diákok között ülnek vagy járkálnak, hogy kinek tudnak segíteni. Általában mindenki annyira szeret idejárni, annyira jó a közösség és a légkör, hogy legszívesebben az irodában laknának 🙂