Otthon. Otthon?

Lassan kezd megtelni a flickr galériám, ez előbb-utóbb mindenkit utolér, akinek nincs megváltva a fizetős pro account-ja, ezért elkezdem a régebbi nagyobb hangvételű projekteket átmenteni, elsőnek az Otthon témára készült provokatív képi világú sorozatot választottam. Kezdjük egy kis történettel.

Szandi. 19 éves. Álma: szerető családban élni.
Nevelőapja már öt éve tartja rettegésben a családot, az alkoholizmus rabja. Nem telik el úgy hét, hogy legalább kétszer ne jönne haza részegen, ekkor Szandi és az édesanyja válnak az alkoholtól fűtött nyers brutalitás áldozataivá. Mivel ők ilyen régóta rettegésben élnek, nem mernek ellene tenni, de mégis meddig folytatódhat még ez?

A történet fiktív, de akár igaz is lehetne.
A sebek csak a fotózás idejére kerültek fel, de sokan nem tehetik meg, hogy csak úgy lemossák őket.
A modell önként vállalta pár órára a helyzetet, de egyeseknek nincs választási lehetőségük…

Ha ezt látod, és ráismersz a te családodra, merj segítséget kérni! Ha ezt látod, és ráismersz a szomszédod, munkatársad, diáktársad családjára, merj önzetlenül segítséget nyújtani!

“Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.” János evangéliuma 15:12

Strobist infó: Manuális beállítások – 1/32, iso200, f/5.6, 200 mm zoom, a vaku állványon, commander módú vezérléssel (ekkor még nem volt rádiós kioldóm)

Utóélet: Kaptam olyan kritikát a publikálás után, hogy túlságosan művi az erőszak képi ábrázolása, és ez részben igaz is, de tekintettel, hogy a (hihetetlenül ügyes) sminkesnek referenciafotóként is szolgálnak, így szerintem érthető, hogy miért ezeket a pozíciókat és beállításokat választottam: ezzel is minél jobban érvényesülhessen a hangulatban és a teljes összhatásban a smink dominanciája a kemény, agresszív megvilágításban. Amennyire borzasztó téma, éppen annyira nagy feladat volt, de örülök, hogy elkészíthettem, igazán egyedi, különleges fotósorozat lett.

És akkor végül, de nem utolsósorban, jöjjenek a képek 😉