Régi weblapról visszatöltve, az eredeti bejegyzés dátuma: 2009. október 24.

Az áldozati bárány

Az Istentől kapott mózesi törvények szerint, ha a zsidó ember bűnt követett el, akkor bűne miatt elesett Isten valamennyi áldásától, tehát a továbbiakban Isten haragja, átka volt rajta. Istene előtt halott volt. A Teremtő Isten adott a zsidó embernek egy olyan lehetőséget, hogy ebből az állapotából megszabadulhasson, azaz megszabadulhasson a bűneitől. Ha akar.

A szabadulás érdekében egy ártatlan állatot, például bárányt kellett vinnie az áldozati helyre a pap elé. Ott rá kellett tennie a kezét az állat fejére és ráolvasnia, ráhelyeznie az állatra saját emberi bűneit. Ezután a pap leölte az állatot. Tehát életet kellett adni életért cserébe.

Isten ettől a liturgiától azt várta, hogy a bűnös ember, látva az ártatlan vérző állat vergődését, szenvedését, pusztulását, megindul lelkében és soha többet nem akar majd bűnt elkövetni.

Mivel a zsidó ember továbbra is követett el bűnt, se szeri, se száma nem volt az áldozati ceremóniáknak, de egy idő után már az emberek lelkiismereti kérdést sem csináltak ebből, eleget tettek az előírásnak és ennyi. Bebizonyosodott, hogy az ember nagyfokú romlottsága miatt a végleges megigazuláshoz kevésnek bizonyul saját lelkiismerete, leki ereje.

Keresztelő János eképp kiáltott fel a többiek felé, amikor először meglátta Jézust: „… Ímé, az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!” (26) Keresztelő János felismerte, hogy olyan hatalmasság áll előtte, akit Isten küldött, hogy áldozat legyen, és nem csupán a zsidó emberek bűneiért, hanem a világ összes bűnéért. Azért a megszámlálhatatlan sok-sok bűnért, amit az emberek összességében elkövettek addig, akkor és azóta. Isten tudta, hogy az ember, az emberiség soha nem tud olyan értékes, méltó áldozatot bemutatni életéért cserébe, amelyet Ő – a bűnök iszonytatóan nagy száma miatt – váltságul el tudna fogadni. Számára csak Jézus volt az a drága érték, akinek a vére egyenértékben állhatott a milliárdnyi ember életének az értékével. Ajándékul adta nekünk Fiát, helyettesítő áldozatként. A szellemvilág felé egyúttal kinyilatkoztatva azt, hogy képes feláldozni saját Fiát az emberiségért. Képes odaadni az Atya a szeretett Fiát, az Ő gyönyörűségét földi teremtményeiért. Hagyta inkább Jézus Krisztuson mindazt leverni, ami istentelenséget elkövettünk. Hagyta őt megkorbácsoltatni, és kereszten kínhalált halni sok névtelen emberért cserébe, csakhogy azok élhessenek, üdvözülhessenek, örök életet nyerjenek. Jézus Krisztus miattunk halt meg, értünk és helyettünk. Mi helyettünk és te helyetted is. Ártatlanul, de mégis bűnösen, mert önként magára vállalta, elhordozta bűneinket. Amikor verték és kínozták, keresztre feszítették, a szeretett Atya magára hagyta Őt, elfordult Tőle, mert akkor Jézus volt maga a bűn. Ezért jött Jézus, hogy meghaljon értünk, áldozati bárányként. Halála előtt az utolsó szava a kereszten ez volt: „… Elvégeztetett.!…” (27)

Megtörtént a megváltás. Jézus áldozatán, vérén át megnyílt előttünk a kapu. Aki akar, anélkül üdvözülhet, hogy a zsidó törvények szerint, vagy bármi módon áldozatot kellene bemutatnia, fizetséget kellene adnia bűnei miatt az életéért. Jézus Krisztus már megfizette értünk is, érted is az árat. Valóban Ő lett a mózesi rézkígyó, amit a pusztában felszögeztek.

Mivel a Fiú, mielőtt testté lett, Elohim része volt, Isten volt. Ő volt a Fiúisten. Tudd meg, hogy Isten halt meg helyetted. Ennyire szeretett Ő is és az Atya is, minket és téged. Emlékszel még mit mondott Jézus Krisztus? „… higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.” (28) Most így szól: „… a ki szomjúhozik, jöjjön el, és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” (29) Ha meg akarsz menekülni, szólítsd meg Jézus Krisztust, teremtődet és alkotódat. Jézus él! Jézus feltámadt! Harmadnapra feltámadt, ahogy ígérte. Legyőzte a halált, mert neki hatalma volt és hatalma van ma is a halál felett. Ő Isten, az Atya neki adott át minden hatalmat mennyen és Földön. (30) Teljhatalommal rendelkezik. Ő az az Isten most, akinek megvallhatod a bűneidet, és megbocsát. Többé nem kell félned, segít majd téged, hogy örökké élhess, Vele és az Atyával. Bűntelenül, boldogan, hálásan, magasztalva a Teremtő Istent.

5. fejezet