Megint felszabadítottam egy kis tárhelyet a fotófolyamban, ezúttal a turai kastélyról készült képek estek áldozatul, de feltöltöm őket ide, ne menjenek végleg feledésbe.

Azért is visszatekintés ez a sorozat, mert lényegében ezekkel a képekkel kezdődött minden még annó a középiskolában. Szlovákiába mentünk osztálykirándulásra, de még az út előtt pár nappal írtam egy kérvényt az igazgatónknak, hogy engedélyezze nekem az iskola fényképezőgépének kölcsönvételét a kirándulás időtartamára. Egy Canon 350D-ről volt szó az alap 18-55 kitobival, de még így is sokkal jobb volt az akkori bridge gépemnél, sőt akkor még nem is volt soha tükörreflexes fotómasina a kezemben. Pont emiatt, hogy a kiránduláson már ne a beállításokkal és a kezelőszervek elhelyezkedésével kelljen küzdeni, előző nap délután átmentünk a családdal Turára egy kis gyakorló fotós túrára, micsoda szóvicc : D

Ha a kastély megtekintését tervezitek, akkor fontos, hogy vigyetek magatokkal diákigazolványt, mert úgy sokkal olcsóbb a belépő, én sajnos nem tettem, így a napokban a pénztárcám egy rejtett zugából előkerült eredeti jegyen “Felnőtt” felirat áll, 2008. okt. 18. dátummal. A jegyárakról és a nyitvatartási időről egyébként a kastély hivatalos weboldalán találhattok további információt (a háttérzenét leállítani csak az előugró ablakban lehet, azt ne blokkoljátok).

Mikor ott jártam a teljes első emelet is bejárható volt, állítólag most már csak a földszint látogatható, viszont azóta nem voltam a helyszínen, nem tudom megerősíteni. Nagyon szép, rendkívül hangulatos, teljesen olyan, mint egy kis mini tündérmese, a lepusztultság pedig csak tovább növeli a hatást.

A turai és a másnapi szlovákiai kirándulás után az egyik igazgatóhelyettes látott a képekben fantáziát, és onnantól további hat sulis rendezvényen volt szerencsém az iskolai géppel fényképezni mint hivatalos fotós, tehát így kezdődött minden, aztán nagy kihagyás, és végül tavaly áprilistól már saját fényképezőgéppel kattintgatok =)

Látható, hogy itt még “a természetesség volt a fő fegyverem”, azaz a képeken csak alig, vagy egyáltalán nincs utómunka, érdekes így visszanézni, hogy honnan indultunk el : D

Helyszín: Schossberger kastély, Tura
Fotó: Fodor Immánuel www.facebook.com/immanuel60