Mielőtt elkezdeném a lényegi témát, nem tudom megállni, hogy ne mondjam el itt is, (na nem dicsekvésből, csak mert annyira örülök neki), hogy sikeresen lediplomáztam, és nem is akárhogy, hanem 5-ös szakdogával, 5-ös védéssel és 5-ös felelettel ♥ A múltkor említettem, hogy a Statikus és dinamikus modellek tétel mennyire álom tétel, és pont azt kaptam!!! WOW, hivatalosan is programtervező informatikus lettem 😀

Na és akkor Hősök tere 😉

Először átveszünk egy gyorstalpalót, célszerűen definíció formájában:

1.1 Def.: Fotósétának nevezzük azt az eseményt, amikor 2 vagy több fényképezést kedvelő egyén előre megszervezett módon sétálás közben fotózik bármit, ami az útjába kerül, miközben eszmecserét folytatnak célszerűen fotós témákról. Közvetlen tartozéka a fotósétának a résztvevőkön kívül fejenként minimum 1 db kifejezetten fényképezés céljára készült tárgy, annak ÖSSZES elengedhetetlen tartozékával együtt, valamint egy gyorsétterem is, ahol a sétálás fáradalmaiból regenerálódhatnak.

Ilyen sétából már összesen négyet tartottunk, időrendi sorrendben pár kép: Esti pesti séta, Vasárnapi séta, Ázásfázásfotózás, Félév felejtő fotóséta. A jubileumi ötödik sem különbözött volna az előzőktől, meghívtam pár fotós ismerősömet, hogy legalább 5-6 fő legyen, csakhogy mégis különböző lett, mivel a legkisebb létszámú és legrövidebb séta címet kapta kényszerű módon. A tervezett létszámnál jóval több meghívottból mindössze 3-an jöttünk végül össze az Oktogonhoz megbeszélt találkozóra, és már ez sem ment egyszerűen, mert laza fél- és egy óra késsel érkeztek meg a srácok 😀 (Legközelebb ezt nem tolerálom, ígérem!:P Mint ahogy azt sem, hogy volt aki nem is válaszolt a meghívásra:O )

A várakozás alatt kivételesen Mekibe ültünk Burger helyett, és ugye az elején, nem a végén, szóval hamar kezdődött a szokásostól való eltérés, amely nem sokára létszámcsökkenéssé fajult. A definícióban kikötöttük, hogy a fotósétán az ÖSSZES tartozéknak ott kell lennie, ezért Misi sajnos 10 perc után hazaindult 🙁 Nem hozott ugyanis magával akkumulátort a fényképezőjébe, otthon maradt a töltőn, és a két Canon boy sem tudott neki kölcsön adni Nikon akksit. (Nem röhög!)

A két főre fogyatkozott társaság lelkesedése fordítottan arányos volt a létszámmal, így természetesen nekivágtunk a túrának a városligeten keresztül. Jajj, amúgy a kisebb képeket (és az állókat is) meg tudjátok nyitni rákattintva lightbox-ban, ezt ugye nem kell mondani, ha nem látszanak a részletek, cselekedjetek! 😉 Andris 8 millis halszemmel cápázott az idő nagy részében, én pedig a nemrég vásárolt kis Pentacon 29/2.8 M42 obival lövöldöztem egy M42-EF csipes adapterrel, amivel kap fénymérést a váz, és néha a fókusz visszajelzés is jól tud jönni.

Természetesen a színen már utólag módosítottam, de nagyon közel áll hozzá az eredeti nyers kép is, csodás ahogy magától vignettál, és nem utólag kell feltenni rá. A színei is igazi retrósak, az élessége és a háttérmosása is nagyon antik, hogy a becsillanást már ne is említsem, magyarul minden olyan optikai hibával rendelkezik, amiket a mostani obikból már kiterveztek. Más már sírna, hogy milyen ócska egy több százezres obihoz képet, viszont engem csomó munkától megkímél, mert ezeket a hibákat mindet utómunkával tenném fel 😀 Mikor itt az űrtechnika, akkor nyilván elrontjuk, hogy legyen hangulata, és ne steril, túl tiszta képeket kapjunk. Analóg fílingre vágyunk mikor már kiváló a digitális, hát nem csodás? Éppen ebben segít ez a csepp obi, hogy csak be kell lőni a kontrasztot, kivágást, és az apró finomságokat, máris logózható a kép, fenomenális! Le sem vettem, végig ez volt a vázon 😀

Mivel a 85 mm-be alig fér be valami, a hasonlóan nagy látószögtől eddig el voltam zárva, de hát az kifejezetten portrézásra lett kitalálva, most pedig egy teljesen új világ nyílt meg előttem a 29-en át, nagyon élveztem ott is ^^

Andris belopózott az 56-os emlékmű “belsejébe” is, felfelé lőtt pár képet a halszemmel, addig viszont kihasználtam a helyzetet, és orrot faragtam a szoborra. Szipál Martintól azt is tudjuk, hogy minden jó képben kell legyen legalább egy háromszög, tessék, itt van! 😀

Az elíziumi mezők újabb verzióját találtuk meg a parkban, élőben is nagyon jól nézett ki. Kár, hogy nincs vimeo vagy youtube fiókom, meg lehetne osztani a videót a csillanásról, amit ez a fény produkál, Andris lelkesen tesztelte, teljesen odáig van a géptől 😀

Meglepően sokan vannak a parkban, majdnem minden fa alatt ül valaki iPad-del, könyvvel, vagy éppen biciklis barátnővel 🙂

A Vajdahunyad vára melletti tó partján megfelelő fényekkel horrorfilmet is lehetne forgatni, van pár eléggé elhanyagolt rész, de összességében nagyon szép a naplemente, és remek időben értünk oda, jól ki tudtuk használni az alkalmat.

Az eredeti elképzelés szerint, ha 4-6 fő lett volna, akkor a belváros felé vettük volna az irányt, de így inkább vissza indultunk, hogy én még elérhessem a hatvani buszt 20:30-kor, mert utána a következő csak 22:45-kor menne, amivel éjfélre érnék csak haza. Az egyik kedvencem a hajós kép (katt rá), olyan aranyosak voltak, amint odaszaladtam, hogy elérjem őket mielőtt a híd alá beérnének, felváltva mosolyogtak, sehogyan sem tudtam kettő mosolyost összehozni 😀

Mikorra a térre értünk, már egész alacsonyan volt a nap, de ez a srác éppen ekkor pihent meg, a bringája alatt olyan szép a csillanás a kövön. Ritka egyébként, hogy a magyarok szó nélkül engedik magukat fotózni, szerencsénk volt, egyből beleegyezett, ahogy megkérdeztük. Amúgy klisé a téren bringázókat fotózni, de ő legalább ült 😀

Majdnem elfelejtettem (csak vicc), hogy közben nyilván egymást is fotóztuk, nagy hülyülések vannak ilyenkor 😀

A croppos halszem sajnos full frame vázon nem adja annyira, de azért ki kellett próbálni 😀

Ahol nincs külön feltüntetve a képleírásban, és logózott a kép, ott
Fotó: Fodor Immánuel
facebook.com/immanuel60

Valószínűleg valamikor az ősszel tartunk egy újabb fotósétát, de nagyon remélem, hogy nem csináljátok még egyszer ezt, hogy nem jöttök el, óriási buli, tilos ilyet kihagyni 😀 Még úgy is nagyon jó volt, hogy a végén nem Mekiztünk, és rövidkére is sikerült, na de majd legközelebb!

Sétálnád?