Jól emlékszem, egy meleg tavaszi nap volt, a szakdogát vittük leadni. Még egy hétvége és két nap volt a végső határidőig, de már elkészült, és aznap reggel azonnal futottunk köttetni, természetesen az egy órás csomagot választva, hogy minél előbb kézhez kaphassuk. Pontosan aznap volt a Pázmány-nap, de a Duna túloldalán a tanszéki titkárok ennek ellenére bent koptatták a 2001-ben átadott irodákat, így még a leadás is sikerült egy úttal. Ilyen napot nem lehet koronázás nélkül hagyni, mikor már a több hónapja tartó kötelesség sikeresen letudva, jöhet a megérdemelt szórakozás! 😉

Mióta elkezdtem a nagy művet írni, szinte alig exponáltam valamit, így mindenképpen egy kis fotózással kellett regenerálódni, de a célterület még kérdéses volt. Aztán közben regisztráltam Instagram-ra, és abban az a jó, hogy a legkülönfélébb embereket lehet megismerni Kínától Amerikáig, így történt, hogy összebarátkoztam valakivel, akiről később  kiderült, hogy Izraelben él. Na mondom, akkor meglepem pár képpel, úgysem voltam még a Dohány Utcai Zsinagógában, állítólag nagyon szép, megnézzük! Akkor pedig már ne menjek egyedül, elhívtam Hajnit (róla is lesznek a végén képek 😉 ), aki ott lakik egy utcára, és befizettünk egy túrát. Már az első benyomás is kellemes volt, a jegypénztáros lány elengedte a fotójegyet, így szimpla diákkal mentünk be mind a ketten, ezúton is köszi! 😀

Az első, amit megpillantasz a bejárat után (30-40 méterrel), az az Immánuel Emanuel-fa, ami egy emlékmű a Holokauszt áldozatainak, minden levelén egy név olvasható. Fentebb két absztrakt verzió látható belőle, középen pedig az eredeti, aminek a tükrözésével született a felső. Az ágakból igen érdekes kompozíciókat lehet kirakni, hosszú időt el lehet vele tölteni Ps-ban. Az ágak egyébként alumínium színűek, de a napfény miatt jobban tetszett ha réznek tűnik, így módosítottam a fehéregyensúlyon.

Figyelemre méltó, hogy még a legapróbb részeltek is Dávid-csillagot formáznak, nagyon kidolgoztak mindent az építők.

Az udvar szélén lévő emlékfalon azért vannak a kis lyukakban kövek, mivel a zsidóknál nem virágot szokás a sírokra vinni, hanem 1-1 kövecskét tesznek oda, a Közel-Keleten a virágok a nagy melegben gyorsan tönkremennének, viszont azt nem tudom, hogy némelyik körül miért található kis koszorú:

A Dohány Utcai Zsinagógának vannak mai napig használt részei, ez egy összetett épületegyüttes, ahol még tóra-iskola is működik, így néhány helyre turistáknak, nézelődőknek nem lehet belépni.

A szűk értelemben vett zsinagóga belső tere rendkívül gazdagon díszített, szerintem nincs is mit hozzáfűzni, beszéljenek a képek:

Ugyebár nincs nagylátó obim, ezért nem tudtam szélesebb látószöget biztosítani, de majd a bejegyzés végén mutatok még valamit.

A túra a zsidó múzeumban folytatódik, ahol a mindennapi élet tárgyait és a különböző ünnepek kellékeit állították ki, nem is lehet szinte mindent megnézni, nem spóroltak a vitrinek tartalmán! Ami viszont a legjobban tetszett, mint apróság, az a mennyezet világítása, hogy még a spotlámpák is alakzatban lettek kirakva:

Nem lehet úgy hazamenni, hogy a partnerről ne készüljön kép, így Hajni sem úszta meg, legalább lett pár új profilképe 😀

Modell: Virág Hajni
Fotó: Fodor Immánuel facebook.com/immanuel60
Helyszín: Dohány Utcai Zsinagóga

A Westend-ben elfogyasztott jóóó hűvös duplacsokis Magnumról készült képeket persze már nem teszem fel 😀

Na és amit ígértem: A zsinagógáról megtalálható egy fantasztikus 360 fokos gömbpanoráma a neten, itt meg tudod nézni, szerintem ne hagyd ki! Úgy állítottam be, hogy lefelé nézel az induláskor, várd meg amíg betölt rendesen a kép és még kb 10-15 másodpercet, hogy a nem látható részek is megérkezzenek, kattintsd ki a hirdetéseket a kis X-ekkel, majd utána nézz fel az egérrel, nagyon hatásos!

Ne felejtsd el a lájkot ha tetszett! 😉

1